Mire elég a gyakorlás?

A négy gombafejű, akik még mindig a húszas éveikben járnak, 1969-ben egy hideg januári napon kimennek a lemezcégük tetejére és az utolsó „koncertjüket” adják. Az idézőjel annak szól, hogy három számot kétszer is elismételtek, hogy jobb legyen. A Beatles! A pályájuk csúcsán!

Miért érdekes ez az esemény mindannyiunk számára?

Azért, mert John, Paul, George és Ringo (miért mindig Ringo van hátul?) nagyon fontos példáját adja a 10.000 óra gyakorlás relativitásának.

Mi ez a 10.000 óra? Anders Ericsson svéd pszichológus kutatásaira alapszik, amit Malcolm Gladwell tette közismertté. A kutatás szerint célzott gyakorlással 10.000 óra alatt szakértőjévé válhatunk egy területnek.

A fejlődő gondolkodásmód szemüvegén keresztül nézve azt is jelentheti, hogy

• megéri mielőbb specializálódni, hiszen 10.000 óra körülbelül 5 évnyi munkaidőnek felel meg
• ha megvan az 5 évnyi gyakorlás, akkor megkönnyebbülten hátra dőlhetünk, hogy kész, megtettünk mindent

Ahogy a legtöbb egyszerűsítő gondolatnál, itt is igaz, hogy a fenti két állítást is megéri árnyaltan kezelni: 5 év munkaidő alatt biztos csak a szakterületünkkel foglalkozunk? Nem kell olyan értekezletre járnunk, adminisztrálnunk vagy kollégának besegítenünk, ami nem a területünk gyakorlását jelenti? Bizony, ez a munkaidőnk 30-50%-át is kiteheti. Ekkor már az 5 év nem is lesz releváns adat. Lehet-e hátradőlni bármilyen szakmában? Lehet-e azt mondani, hogy megérkeztem? Trénerként mondom, hogy ezen a pályán biztosan nem. Hiába van mögöttem lassan 30 év gyakorlat, az új generációk, a digitalizáció, az AI mindig szolgáltat újdonságot. Azt hiszem, hogy ez a szakmák legtöbbjénél ugyanígy igaz.

Nézzünk meg most néhány példát, ami a 10.000 óra számosságát és relativitását járja körül:

A címben említett Beatles kitűnő esettanulmány: Malcolm Gladwell őket hozta példaként, hogy mire berobbantak a Love me do-val, már megvolt nekik a 10.000 óra, hiszen Hamburgban extrém sokat kellett játszaniuk. Igen ám, csak ha kritikusok elemzik a négy liverpooli életművét, a legjobb számaiknak az utolsó lemezeiken fellelhető darabokat tartják. Egy kis utánajárással ki lehet deríteni, hogy az első lemezüktől az utolsóig még 500 óra koncert 3000 óra stúdiózás és gyaníthatóan több 100 óra gyakorlás is a „kezükben volt” mire a Don’t Let Me Down vagy a Day in the Life megszületett. A

Beatles annak ellenére, hogy minden róluk szólt, tovább akart fejlődni, kísérletezett, nem fürdött önnön dicsőségében. Nézzük Isaac Newtont! TikTok videók visszatérő témája, hogy még csak 24 éves múlt, és már megalkotta a differenciál és integrálszámítást, a mozgástörvényeket, a fény és színelméletet a prizmakísérleteivel. Másnak egy élet is kevés volt 1-1 hasonló felfedezés létrehozásához. Mit tudott Newton? Erre a TikTok nem ad választ. Dolgozott! Rettenetesen sokat. A pestisjárvány miatt otthagyta az egyetemet és vidéken napi 10-12 órát foglalkozott matematikával és fizikával. A fellelhető adatok alapján az egyetemi tanulmányaival együtt biztosan eltöltött 10.000 órát a természettudományok mély művelésével. Ugyanakkor 20 évvel később publikálta a mozgástörvényeket, 37 évvel később a fénytani eredményeit. Addig finomított, pontosított rajtuk. Newton a publikálásig még bizton állítható, hogy legalább 3-4000 órát beletett a kutatásaiba. Lovagi cím ide vagy oda, nem áltatta magát a beérkezés illúziójával, hanem tovább dolgozott. Legyen egy magyar példánk is: „Gyere Egérke! Gyere kicsi lány” Vitray Tamás drukkol Szöulban a 14 éves Egerszegi Krisztinának az első olimpiai aranyához. Egérnek nem ez volt az első jelentős eredménye, hanem 1987-ben az Európa bajnokságon elért ezüstérme. 8 éves korában kezdett komolyabban edzeni, és 13 évesen már dobogóra állt Európa legjobbjai között. Ez az 5 év 6-7000 óra tréningezést jelenthetett. Vagyis itt már nem áll meg a 10.000 óra. De! A biomechanikai adottságai és az edzései intenzitása lehetővé tették ennek az eredménynek a megszületését. Egerszegi Krisztina utolsó olimpiai bajnoki címét 1996-ban Atlantában szerezte. Emlékezetes az az interjúja, hogy csak arra gondolt a döntő közben, hogy még néhány méter és vége. Tudta, hogyha kiszáll a vízből, abbahagyja. A mi örömünk, Magyarország dicsősége az első nemzetközi sikere óta eltelt 9 év alatt biztos, hogy még 10.000 óránál többet is úszott. Azaz hiába kellett kevesebb idő az úszás „szakértőjévé” válásához. Az eredmények fenntartásához, javításához hozzájárult a munkaóra szám jelentős növelése. Utolsó példám Wolfgang Amadeus Mozart. A kis Wolfgang már 3 éves korában zenélt. 8 éves korában megírta az első szimfóniáját, 12 éves korára az első operáját. Eddigre napi több órányi gyakorlással már meg is volt a 10.000 óra. Mozart a kortársai, barátai szerint is későn érő típus volt. A kritikusok által is elismert és azóta is játszott első művét a Mitridate, re di Ponto-t 14 évesen, a d dúr Divertimentot 16 évesen szerezte. Azaz Mozart, mint szakértő kb 12-14.000 óra gyakorlás után érkezett meg. Még szerencse, hogy nem gondolta ő is így, és a Requiem-ig jónéhány órát a zenére fordított az egyetemes emberi kultúra örömére.

Mit tanulhatunk a fenti négy példából? A 10.000 órát nem tekinthetjük általános szabálynak. (Maga a leírója, Ericsson is ezt állította későbbi tanulmányában). A sikerhez, a szakértővé válásunkhoz munkaórák ezreit kell beletennünk egy adott területbe. Miért fontos ez? A job hopping világában egyre jobban kitolódik a tényleges szakértői státusz

megszerzése. A munkakörök és cégek váltogatása nem a szakértőség céljait szolgálja, hanem az önmagunkhoz leginkább illeszkedő terület megtalálását. (Nem mellékesen a jobb bérezésben is segít.) A munkáltatóknak is el kell fogadnia és segítenie kell a munkavállalóit, hogy a feladatkör és az ember egymásra találását megkönnyítse. Ha ez megvan, akkor adjon támogatást a sok ezer óra gyakorlat megszerzéséhez. Itt könnyíthetik meg a vezetők, HR szakemberek, hogy az erőfeszítéshez teret adnak, a kudarcokban nem a bukást láttatják, a sikereket és a ráfordított órák mennyiségét visszajelzik.

Támogassuk ezzel a fejlődő gondolkodásmódot!