A halogatás gyökérokával mostanában egyre több kutatás foglalkozik. Amit biztosan megállapítottak, hogy a halogatást nem lehet egyszerűen a lustasággal összemosni. Több elmélet is létezik: van amelyik megküzdési stratégiaiként, van amelyik az időperspektíva értelmezéseként és van olyan is, ami az optimista – pesszimista beállítottságunkként írja le a halogatást. Oliver Burkeman: Az élet rövid című könyvében azt állítja, hogy mindig halogatunk valamit. Vagyis, ha valamivel foglalkozunk, akkor éppen egy másik dolgot nem csinálunk, amit akár csinálhatnánk is.
Én hajlok arra, hogy a halogatott tevékenység jellegétől is függ, hogy a perfekcionizmusunk, a kudarctól való félelmünk vagy a leterheltség miatt halasztunk későbbre feladatokat
Saját felmérésem alapján a következőket tesszük leggyakrabban, amikor halogatunk:
- internetes böngészés
- TV / videók / shortok /sorozatok nézése
- házimunka
- bátorító ételek készítése
- mailek átnézése / mailek megválaszolása
Érdekes lista. Damon Zahariades idéz egy felmérést, ami szerint az internetes böngészés 47% halogatás miatt van. A házimunka pedig sokszor a másik oldalon is szerepel, azaz a halogatott tevékenységek között.
Ami biztos, hogy akármelyik helyettesítő tevékenyéget végezzük a halogatásban benne lenni frusztráló. Petr Ludvig: Vége a halogatásnak című könyvében prokrasztinációs hurokként írja le ezt az állapotot.
De mégis mi köze van Mozartnak a shortok nézéséhez és a címben említett felszólításhoz? Az előbbihez semmi, az utóbbihoz viszont nagyon sok.
Mozart életrajzírói egyetértenek abban, hogy erősen halogató volt. A leírások szerint a Don Giovanni opera nyitányát a bemutató napjára készítette el. Az opera viszont zseniális lett! Éppen ezért fontos a halogatást jobban szemügyre venni:
Érdemes megkülönböztetni a halogatás két típusát: a passzív és az aktív halogatást. A említett példákban inkább a passzív halogatással foglalkoztunk, ahol magas stressz szinttel, erős bűntudattal és a tudatos időbeosztás felborulásával kell megbirkóznunk.
Ezzel szemben, amikor az aktív halogatás állapotában vagyunk, tudatosan választjuk, hogy a feladatunkat később végezzük el, energizál bennünket az időnyomás. Különösen jól jön az aktív halogatás a kreatív, innovatív tevékenységeknél.
„Meglehet, hogy a halogatás a termelékenység ellensége, de a kreativitásnak remek forrása lehet.” (Adam Grant)
Vagyis amikor a munkánkban alkotó folyamatban vagyunk, az agyunknak szüksége lehet pihenésre, kikapcsolódásra. De azt is egyre inkább valószínűsítik, hogy ezek a halogatási idők inkubációs időszakként szolgálnak, amikor az új gondolatok, a szokatlan kombinációk létrejönnek.
Ha Mozartnak kellett az az idő a Don Giovanni befejezéséhez, akkor mi is engedjük meg magunknak az aktív halogatást a munkafolyamatainkban.
Mire érdemes ilyenkor figyelni vezetőként?
- Jó, ha elkülönítjük az újdonságot létrehozó és a meglévő folyamatok működtetését szolgáló tevékenységeket
- Az újító, kreatív, innovatív célkitűzésekhez érdemes a kollégáknak csak annyira feszítő időkeretet adni, hogy érezzék a befejezés sürgősségét, de ne bénítsa le őket a határidő
- Ha azt látjuk, hogy kollégánk nem az alkotó folyamattal foglalkozik, nem kell egyből ugrani és számonkérni. Valójában ilyenkor is a feladaton agyal csak más síkon teszi meg
- Szükséges a munkatársaink ismerete, hogy tudjuk ki az, aki tudatosan halaszt későbbre és ki az, akit a feladat súlya bénít le
Végül, nem baj ha felismerjük a bennünk is szunnyadó halogatót, mert így a munkatársaink késlekedéseit is nagyobb empátiával tudjuk kezelni.
Kövess Minket!
Kövess Minket!
