„Topa vagy!” Ez a kifejezés a baráti körömben arra, amikor valamiben bénázol és nem is látják az esélyét annak, hogy ebből kikászálódsz valaha is. Ebben az írásomban arra vállalkozom, hogy bebizonyítsam miért is jó, ha tudatosan topák merünk lenni.

Amikor tréningen, workshopon beszélgetek a résztvevőkkel mindig eljutunk addig a pontig, hogy akkor miben is érdemes a fejlődő gondolkodásmódunkat erősíteni? Itt fontos leszögezni, hogy az előrelépés első mérföldköve az, hogy elfogadjuk nem mindenben vagyunk fejlődő gondolkodásmódúak. Ihletett pillanat ezeken képzéseken, amikor megkönnyebbülnek az emberek, hogy a fejlődő és rögzült szemléletmód nem egy generálszósz. Mindenkinek vannak olyan területek gondolkodásában, ahol fejlődőek és vannak, ahol rögzültek. Persze ezek aránya változhat. Annyiban színesítem ezt a képet, hogy szerintem négy területre lehet osztani, a gondolkodásmód alkalmazását. Lássuk ezeket!

Tekintsük át egyesével a területeket:

Fejlődő:

Amikor ebben a részben vagyunk, akkor időt és energiát szánunk arra, hogy valamiben jobbak legyünk. A hangsúly a jobbon van! A befektetett munkát azért végezzük el, mert érdekel a terület, mert szeretnénk finomítani a készségeinket és erősíteni a tudásunkat. A fejlődő gondolkodásmódban az út, az erőfeszítés a lényeg. Igazán akkor mozgunk ezen a területen, ha sikernek azt értékeljük, hogy beleadtunk apait – anyait. Nem akarok elrejtőzni a célorientált multikulti szemléletmódtól. Persze, hogy számít az eredmény is. Ugyanakkor legyen szó egy projektről, egy rendszer betanulásáról vagy akár a kommunikációs készségeink fejlesztéséről is, én abban hiszek, hogy minden erre fordított perc megtérül. Ha nem a megfelelő eredmény jön ki, akkor nem az erőfeszítéssel van a baj, hanem annak az irányával, azaz más módszerrel kell próbálkoznom.

Rögzült:

Ki ne mondott vagy hallott volna még olyat, hogy: „Nekem semmi nyelvérzékem”, „Én aztán béna vagyok a matekhoz”, „A főzést nem nekem találták ki”, „Én képtelen vagyok kapcsolatokat létesíteni”.

Ugye! Abba már kevesen gondolnak bele, hogy aki ilyet mond az felmenti magát az alól, hogy merjen fejlődni! #Merj fejlődni!

Mit is takar ez? Nem mást, minthogy van egy belenyugvásunk abba, hogy az életünknek ezen a területén úgysem vagyunk / leszünk jók sosem. Hát ez a rögzült gondolkodásmód. Akkor, amikor úgy gondoljuk, hogy leosztott lapjaink vannak, amin úgysem tudunk változtatni, akkor belesétáltunk a rögzült gondolkodásmód csapdájába. Nem teszek erőfeszítést, mert ebben csak erre vagyok képes. Szervezetfejlesztőként hányszor találkoztam azzal, hogy egy változás kapcsán előjöttek az ehhez hasonló mondatok: „Nekem / nekünk ez nem fog menni” „Na ezt a módszert biztos nem nekem találták ki” „Minket nem erre a feladatra vettek fel”. És már ott is vagyunk, hogy sokkal nehezebb lesz eredményeket elérni, mert a gondolkodásmód változtatása jóval időigényesebb.

Kívülálló:

Ismerjük fel, hogy melyek az környezetünkben azok a területek, melyeket távolról szemlélünk, vagy amik kívül esnek a tényleges érdeklődési körünkön. Jó tudni azt is, hogy ha a környezetem rápörgött a kriptóra, az AI-ra, az időszakos böjtre, nekem akkor is ott marad a lehetőségem, hogy ebben kívülállónak érezzem magam. Nem érdekel, nem kell semmilyen szinten bevonódnom ebbe, ez nem területe a fejlődő gondolkodásmódnak. (Felvetődhet persze a kérdés, hogy az előbb említett példákból mennyi ideig tudom ténylegesen kivonni magam? De ezzel nagyon más vizekre evezhetünk.)

Hobbi:

Elérkeztünk a „topasághoz”. 2022-ben jelent meg Magyarországon Oliver Burkeman: Az élet rövid című könyve. A pihenés újratöltve fejezetben írja le, hogy nem tudunk igazán pihenni, mert a pihenésünket is teljesítményekhez kötjük. Pihenés címén legalább 900 kalória elégetése a konditeremben, két fejezet elolvasása a könyvben, három online önfejlesztő kurzus végighallgatása a youtube-n, vagy elmenni Rómában egy nap alatt 5 híres helyre. Burkeman írja, hogy az igazi pihenés nem teljesítményhez kötött. Magáért a cselekvésért tesszük, amit teszünk. Igazán az pihentet, amikor annak az örömét éljük meg, hogy nem akarunk feltétlenül jobbak lenni, csak csináljuk. Leginkább ezt olyan hobbikban érhetjük tetten, amiben nem vagyunk igazán jók, ahol merünk topák lenni. Mert nem célunk, hogy hármasról a négyes fokozatra jussunk el.

Személy szerint én a síelésben és a fafaragásban találom meg ezt az élményt mind a kettő maximálisan kikapcsol. Tudom is, hogy mi mindent nem csinálok jól, de ha mindezeket elkezdeném finomítani akkor megjelenne az izzadtságszag, amire meg pont ezekben a helyzetekben nincs szükségem.

Vállaljuk, keressük ezeket a helyzeteket és területeket! A fejlődő gondolkodásmóddal való ismerkedésem fontos eredménye, hogy másképp nézek a szabadidős tevékenységeimre és erre bíztatok mindenkit. Keresd meg azt a területet, ahol direkt nem akarsz fejlődő lenni, mert kikapcsolódni akarsz csak benne. Legyél topa!