Pletyka a szervezetben – hasznos vagy káros?
Zala Ákos | Human Telex Consulting ügyvezető
Zala Ákos | Human Telex Consulting ügyvezető
Vezetői felelősség a szervezeti kommunikációban
Nemrég az alábbi, színes, színvonalas és elgondolkodtató ábra jött szembe velem a LinkedIn-en :
Ez egy remek sorvezető! De nekem az jutott eszembe róla, hogy hogyan állunk a pletykának a szervezeti kommunikációban betöltött szerepével?
Vagy még pontosabban: a pletyka hogyan befolyásolja a munkatársaink hitét-kötődését a szervezethez? Mert, hogy pletyka az van, az biztos. Csak nem mindegy, hogy mennyi (és milyen színezetű, s bár a csoportos coachingban előszeretettel alkalmazzuk a „pozitív pletyka” módszerét, de azért az másról szól), és mennyire romboló.
Sok év óta forgalmazza cégünk a Video Arts egy remek tréningfilmjét, amelynek címe: Szájról-szájra, avagy a kommunikáció és a szervezet (https://htconsulting.hu/project/szajrol-szajra-avagy-a-kommunikacio-es-a-szervezet/) és amelynek témája a vállalati pletyka. Ez első sorban a vezetők felelősségére hívja fel a figyelmet – nekem örök-érvényűen megtanította, hogy amit nem mondunk el, amiről nem adunk információt, arról az emberek maguk töltik ki az űrt „hírekkel”.
Saját tapasztalatom is megerősíti azt a nemzetközi kutatások alapján is ismert jelenséget, hogy tízből kilenc cégnél az alkalmazottak a belső kommunikációt, mint a vállalat gyenge pontját jelölik meg.
Szinte nem lehet eleget túl sokat kommunikálni! Számos vezetőt ismerek, aki belefáradt abba, hogy „én pedig elmondtam” vagy „megírtam pedig egy körlevélben”. Nos, a „jót s jól” szabálya – azaz igaz hírek, érthetően kommunikálva – kiegészül a „gyakran és különböző csatornákon, konzisztensen” elvével – és a siker várhatóan így sem lesz 100%-os. De nem mindegy azért, hogy közelíti-e! És persze, változásban levő szervezeteknél az átgondolt szervezeti kommunikáció még inkább felértékelődik. És igen, nem meglepő módon, ennek kialakítása első sorban a vezetőség feladata.
Nemrég egy ügyfelünknél, ahol szervezeti kultúrafejlesztéssel foglalkoztunk, ezzel párhuzamosan egy nagyléptékű szervezeti átalakítás is elindult. Annyira nagyléptékű volt, hogy az amúgy nagyon szimpatikus kultúraformálást elkezdte háttérbe szorítani. Ezért aztán fogtam magam és a szervezet első számú vezetőjének mondtam, hogy sok a pletyka az átalakulás körül, többet kéne kommunikálni.
„Nem tudok jelenleg, fogva a kezem” – jött a válasz.
„De az így meg nem jó, az emberek mindenféle pletykákat terjesztenek” -mondtam én.
„Tudom, ez tankönyvi hiba. De mivel hivatalosan ebben a pillanatban nem tudok kommunikálni még, megbíztattam legközvetlenebb munkatársaimat, hogy az igaz, pozitív pletykákat terjesszék, így legalább azok is keringenek”
Hát, így is lehet. De ez tényleg nem tankönyvi. Jobban ajánlom az átgondolt, többcsatornás, konzisztens és szerethető kommunikációt. A már idézett (és ajánlott) tréningfilm technológiai környezete megváltozott a készítése óta eltelt 20 évben, a legfontosabb üzenete azonban ma is érvényes: a személyes kommunikációt semmi sem pótolja.
(Ui.: A cikkben említett szervezet vezetője, amikor már szabaddá vált a keze, személyes road-showra indult az egységeiben.)
Zala Ákos / tanácsadó, a HTC ügyvezetője