Stresszformátor gondolatok – A társas intuíció

Lévai Katalin | tréner, coach

Lévai Katalin | tréner, coach

Létezik egy kevésbé közismert tulajdonság, amely az embert megkülönbözteti az állatvilágtól: az embereknek látszik a szemfehérjük.

Miért is érdekes ez? Mert így mások látják, hogy milyen irányba nézünk. Ez azért fontos, mert ezzel információt osztunk meg arról a társainkkal, hogy mire figyelünk. Ez még legközelebbi rokonainknál, az emberszabásúaknál sincs így – ők szeretnék maguknak megtartani azt, ha valami finom gyümölcsöt szúrtak ki a közelben. Az emberek azonban már az ősi időkben is éltek a közösség erejével. A figyelem közös irányítása segített meglátni az egész csapatnak a jó és elkerülendő dolgokat egyaránt. Együtt jobbak voltak és így felemelkedtek.

 

Ez segít eligazodni abban, hogy észrevegyük a társaink érzelmi állapotát, felmérjük azt, hogy a saját viselkedésünk milyen hatást tesz másokra. A mások érzelmi állapota iránti érzékenység az empátia és együttérzés központi eleme, hiszen a szociális jelek dekódolására és értelmezésére való képességünk a feltétele annak, hogy a megfelelő válaszokat adjuk.

Ebben a teljes testbeszéden és mimikán kívül a szemek megfigyelése is kiemelt szerepet játszik. Richard Davidson kutatásai szerint azoknak az embereknek a társas intuíciója erősebb, akik a szemkörnyékét figyelik, ellentétben azokkal, akik inkább a száj környékét. Ez a működésünk nem tudatos, automatikus programként fut folyamatosan a háttérben – ezért is nevezzük intuíciónak, azaz valamiféle megérzésnek, ráérzésnek. Titkos támogatónk, amely segít eligazodni a világban. De nehéz helyzetekben tudatosan is előhívhatjuk. Elég, ha a figyelmünket a másikra irányítjuk és jól belenézünk a szemébe.

Forrás:

R.J. Davidson, S. Begley: Az agy érzelmi élete, Akadémia Kiadó, 2013.;

Csányi Vilmos: Az emberi viselkedés, Sanoma, 2006