Hogyan lehet elkezdeni egy prezentációt?

Zala Ákos | a HTC ügyvezetője

A prezentációknál az első benyomás döntő lehet. A bevezetés célja, hogy figyelmet keltsen a téma és az előadó iránt, és hogy a hallgatóságot felkészítse az információk befogadására. Rövid köszöntéssel, és ha szükséges önmagunk bemutatásával kezdjük a prezentációt. Ezután fogalmazzuk meg a prezentáció célját és mutassuk be a prezentáció struktúráját. Az első mondat adja meg prezentációnk hangulatát, ezért a stílusos első mondat kiválasztása döntő fontosságú.

A prezentációknál az első benyomás döntő lehet. A bevezetés célja, hogy figyelmet keltsen a téma és az előadó iránt, és hogy a hallgatóságot felkészítse az információk befogadására. Rövid köszöntéssel, és ha szükséges önmagunk bemutatásával kezdjük a prezentációt. Ezután fogalmazzuk meg a prezentáció célját és mutassuk be a prezentáció struktúráját. Az első mondat adja meg prezentációnk hangulatát, ezért a stílusos első mondat kiválasztása döntő fontosságú.

A bevezetés lehetséges módjai:

• az előadás vázlata
• témabevezető
• idézet
• számadatok
• hivatkozások
• a korábbi előzményekre való utalás
• a prezentáció közvetlen előzményeire való utalás
• referenciamódszer
• közönség dicsérete
• technikai demonstráció
• provokálás
• vicc, anekdota
• in medias res

 Az előadás vázlata: alkalmazható tudományos szakelőadásokon és általában, ahol a komolyságot, gondolati világosságot akarjuk első benyomásként kelteni. Ez várakozást kelt, figyelemfelkeltő és feszültségteremtő. A téma logikus bemutatása felkészültséget jelez, de megosztott figyelemhez vezethet, illetve hallgatóságunk csalódhat, ha a tartalom és az elvárás nem fedi egymást. A vázlat a beszéd tartalmának főbb pontjait jeleníti meg. A hallgatóságot felkészíti a prezentációjával kapcsolatos információk befogadására. A vázlat talán az egyik legjobb technika, amelyet egy beszélő alkalmazhat, ha növelni akarja prezentációja hatékonyságát.

 Témabevezető: Saját vagy a hallgatóság élményanyagából választunk egy példát, így elérjük, hogy a résztvevők azonosulnak a témával és az előadó személyével. Példa: „Témánkról, a tanulás módszereiről gondolkodva, felidéztem kisiskolás kori élményeimet.” A hallgatóságunk ráhangolódik a témára, és a példákkal teszi érthetővé az elvont tartalmakat. A témabevezető a hallgatóság képzelőerejére támaszkodik. Mindazonáltal időigényesebb a közvetlen módszernél és az előadás túl hosszúra nyúlhat. Ezt a módszert általánosan alkalmazhatjuk, különösen megkönnyíti az elvont tartalmak értelmezését. De veszélyes, ha a példák rosszak, sántítanak.

 Idézet: Az idézet magyar vagy külföldi szerző megjelentetett, nyilvánosságra hozott gondolatainak szóbeli visszaadása. A példák kiválasztását a téma határozza meg. Élénkítőleg hat, és alapoz az olvasmányélményekre, lehetővé teszi, hogy elfogadott formában tárjuk a hallgatóság elé saját ügyünket. A gondolat meggyőzőereje nagyobb, ha valamely szellemi szaktekintéllyel hozzuk összefüggésbe. Negatív hatást eredményezhet azonban a következők miatt:

• az idézet lejáratott, már sokszor használt,
• a fellelhető különböző nézetekre ellenpéldát is lehet hozni,
• szükségből idegen véleményre hivatkozunk,
• manipulációként hathat, ha az idézetet kiragadjuk összefüggéséből, s más vonatkozásban, értelmezésben elferdítve használjuk.

 Számadatok a bevezetőben: Több területen is alkalmazzák ezt a bevezetési módot. A számok ellenőrizhető adatok, kontrollálhatóak, és lehetőséget adnak logikai következtetésekre, az adatok megfelelő ábrákkal, képekkel szemléltethetőek. Az új számadatokat mindig hozzuk összefüggésbe már ismert adatokkal, hogy szemléletesebbnek hassanak. A számadatokat mértékkel alkalmazzuk, egy kijelentésben ne említsünk kettőnél többet, mert hallgatóságunk elveszítheti a gondolati fonalat. Fennállhat a manipuláció veszélye, ha nem megfelelő összefüggésben használjuk a számadatokat, és a sok adat zavarólag hathat. Alkalmazása jó a szakvélemény kifejtésénél és általában, ha sokkoló adatokkal feszültséget, érdeklődést akarunk kelteni.

 Hivatkozás (személyekre, intézményekre, tömegkommunikációs eszközökre): A prezentáló témája kapcsán megjelent könyvekre, újságcikkekre, esetleg felső vezetés mellett végzett tanácsadói tevékenységére hivatkozik. Fennáll a fennhéjázás veszélye, a túlzott fontosságtudat hangsúlyozása. Ha a prezentáló ismeretlen a közönség számára használható, alkalmazható.

 Az előzményekre való utalás: Például egyes témakörök összefoglalása, amelyeket már korábbi előadásokon tárgyaltak. Ezzel feleleveníthetjük a gondolatmenet lényegét, behatárolhatjuk a témát. Ezáltal azonban a beszéd hosszúra nyúlhat, fennáll a téma agyonbeszélésének veszélye. Alkalmazása hasznos lehet bemutató körút, előadássorozat, visszatérő kapcsolatok, témák vagy ciklikus rendezvények esetében.

 Közvetlen előzmények ismertetése: fontos és hatásos módszer, ha több előadás követi egymást, ha változatosan, figyelemfelkeltően akarunk valamit indítani, vagy amikor fontos a személyes presztízs erősítése, a magabiztos könnyedség bizonyítása, amikor a hallgatóságot fel kell rázni,- de igen kockázatos is, mert nem mindig és nem mindenkinek sikerül igazán jól. Ez a mód alkalmat ad a gyors kapcsolatteremtésre, előtérbe kerül a személyes stílus, az aktualitással való gyors összekötés figyelemfelkeltő hatású, a spontaneitás, a frappáns, ötletes megoldás presztízsnövelő. Gyengítheti is az előadást, mivel erőltetett és hosszadalmas lehet, bizalmaskodóan hathat, illetve a túlzott „csillogás” elvakíthatja mind a hallgatóságot, mind magát az előadót. Például: „Az előadásom előtt éppen arról beszélgettünk néhányan, hogy…” „Idefelé jövet a következő látványban volt részem…”

 Referenciamódszer (ajánlás): A szónokot egy másik személy mutatja be, aki jó kapcsolatban van a közönséggel. A módszer a hallgatóság elfogadására alapoz, az előadó és hallgatósága közötti gyors kapcsolatteremtést célozza meg. Negatív hatása is lehet:

• a bemutató személykonkuráló referátumot tart, és rivalizáló légkört teremt,
• a bemutató személy „lefölözi a tejet”,
• az előre learatott babérok miatt az igényszint nem tartható.

Alkalmazása gyakori ünnepi rendezvényeken, kongresszusokon, ahol több előadó és prezentáció követi egymást.

 A közönség dicsérete: „Örülök, és megtiszteltetés számomra, hogy ilyen szakértő kollégáknak bemutathatom legújabb szolgáltatásunkat.” „Önök figyelemreméltó eredményeket értek el. Bízom benne, hogy amit most prezentálok, az Önök közreműködésével nagy sikert arat majd.” Az ilyen és ehhez hasonló mondatok motiválhatják a hallgatóságot, de ha az előadó túlzásba viszi a dicséretet, ironikusan hathat. Ne alkalmazzuk a túlzottan elkoptatott formákat: (pl. „Örülök, hogy ilyen szép számban megjelentek/megjelentetek!”) A dicséretben semmiképpen sem érződjön megalázkodás. Csak akkor alkalmazzuk, ha hitelesen tudjuk átadni a dicséretet.

 Demonstrációs módszer: A demonstrációs módszer szemléletessé teszi az előadást, segítségével a hallgatóság könnyebben azonosul a témával, de fennáll a figyelemelvonás, technikai hibák, üzemzavarok veszélye. Kétféleképpen történhet:

• Közvetlen módon (az előadó ismerteti a témát),
• Közvetett úton (az előadó demonstrációs eszközöket; filmeket, diákat, képeket alkalmaz).

 Provokáció (kihívás): A provokációval érzelmeket ébresztünk, felkeltjük a figyelmet és elgondolkodtatásra késztetjük a részvevőket. Negatív hatása is lehet, hiszen erős véleménykülönbséget alakít ki, megosztja a hallgatóságot, ellentmondásra ingerel, minden esetben ítéletalkotó kijelentést tartalmaz és eltér a tárgyi síktól az emóciók irányába. Ha gondolatébresztő vita előtt alkalmazzuk, a provokáció személyes jellegű és szakszerű legyen.

 Vicc, anekdota, tréfa: Erre a módszerre a legtöbb példát az angolszász nyelvterületen találunk, nálunk kevésbé használatos módszer a bevezetésben. Általában hangulatos, szituációkhoz kötött beszédeknél működik jól. Hatása: oldott légkört teremt, de kabarévá fajulhat, főleg ha a szónok nevet a leghangosabban, továbbá devalválódhat a téma, a hallgatóság és szónok személye. Nagyhatású, de nagy kockázattal járó indítás, erősen személyiség- és stílusfüggő.

 In medias res! – bele a közepébe! – a közvetlen módszer: Azonnal rátérünk a téma tárgyalására, oly módon, hogy közvetlenül megnevezzük és meghatározzuk a témát. Példa: „Kedves Hölgyeim és Uraim, gyereknevelésen azt értjük, hogy…” Így a hallgatóság azonnali információt kap, aktivizáljuk hallgatóinkat, és időt nyerünk. De lehet negatív hatása is: a váratlan, hirtelen kezdés a hallgatóságot nem készíti fel a témára. Alkalmazása: előzetesen tájékoztatott hallgatóság, vagy szakelőadás esetében célszerű.

 Kedves Olvasó! Ha még mindig olvasod a cikket, az nem volt éppen „in medias res”, de gratulálunk!