Hogyan vonjuk be idős ismerőseinket a digitális világba?

Füzes Nóra | pszichológus, junior tanácsadó

Nagyi a neten

-avagy hogyan vonjuk be idős ismerőseinket a digitális világba-

Valószínűleg nem vagyok egyedül azzal a feszítő érzéssel, amikor idősebb ismerőseim és családtagjaim újra és újra felteszik a kérdést, hogy “Nórikám, hogy kell képet csatolni az e-mailhez?”. Bár az ehhez hasonló kérdések rendszeres visszatérése valóban frusztráló lehet, mégis fontos, hogy bevezessük idősebb ismerőseinket a digitális világ lehetőségeibe. Hogy hogyan lehetséges mindez? Ebben a cikkemben kiderül.

Május végén került megrendezésre a Raiffeisen Bank Digitális tanulás hete, amelynek keretében Szilassi Andreával beszélgethettem az idősebbek digitális neveléséről. Andrea informatikus könyvtáros és digitális világ tanácsadó, valamint a NetNagyi Klub (www.netnagyiklub.hu) alapítója. A klub szinte egyedülállóan foglalkozik Magyarországon a boomer generáció (1943-1965) digitális oktatásával a TV-től az okostelefonokig. Az edukációs palettán olyan témák helyezkednek el a teljesség igénye nélkül, mint a social média tudatos használata, az online vásárlás és bankolás, a digitális képszerkesztés, a online időpontfoglalás és ügyintézés. Ez a széleskörű edukációs program nem csupán tárgyi tudást biztosít a tanulni vágyók számára, de közösségként gyógyírt jelenthet az időskori magányosságra is. Mind a tempó, mind pedig a tematika a jelentkezők igényeire szabott, így biztosítva a megfelelő mélységű tanulást.

Az Andreával történt beszélgetés és a felkészülés során meglepődve tapasztaltam, hogy Magyarországon mennyire elhanyagolt az időskori digitális nevelés témája. Ezáltal szeretteink és ismerőseink nem csupán kimaradnak rengeteg fontos lehetőségből és információból, de fokozottabban kitetté válhatnak felpörgött és érzékeny világunknak. Amikor az időskori átverések kerültek szóba Andrea megnyugtatólag nyilatkozta, hogy mindez nem olyan kimagasló és gyakori probléma, mint ahogy elsőre gondolnánk. Miután

minden korosztály minden egyes kattintással nyomot hagy maga után,

 így, véleménye szerint, semmivel sem kitettebbek az időskorúak, mint a fiatalok. Valóban hallani szörnyű eseteket, de a digitális nehézségek lényege mégsem ebben áll, hanem a lehetőségekről való lemaradásban és abban a rengeteg segítségben, amelyet az online világ biztosíthatna időseinknek némi plusz tanulás árán.

Nem könnyíti meg a digitális integrálódást az idősekben felmerülő szégyenérzet és a környezet türelmetlensége sem. Sokszor ésszerűtlenül evidensnek gondoljuk, hogy

egy képernyő “simogatásának” tudása mindenki számára adott.

 Mindez nyilvánvalóan téves gondolat, így felmerülhet a kérdés, hogy mi a mi szerepünk idősebb szeretteink digitális hogylétében. Nekünk kellene tanítani őket? Be kéne iratni a nagyit egy kurzusra? Esetleg a nagyobb vállalatoknak lenne a felelőssége, hogy olyan termékeket és termékleírásokat gyártsanak, amelyeket minden háttértudás nélkül meg lehet érteni? A kérdések és a válaszok is komplex magyarázatot igényelhetnek, amelyre jelen cikk nem vállalkozik, de egy valami biztosan igaz:

a közvetlen környezetnek eltagadhatatlan szerep jut az idősebbek digitális nevelésében.

 Érdemes feltenni magunknak a kérdést, hogy mit tudunk MI tenni azért, hogy egy elfogadóbb légkörben tudjanak tanulni? Vajon mire lenne szükségük? Mitől lennének hatékonyabbak? Ha megtaláltuk rá saját válaszainkat, akkor igyekezzünk türelemmel és megértéssel fordulni feléjük, hogy a szégyenérzetet leküzdve egy egészségesebb és digitálisan érettebb időskorban élhessünk együtt.

Forrás: www.netnagyiklub.hu