EGYETLEN – a szemlélet, amely rendet tesz a káoszban

Nagyon szerencsésnek érzem magam, mert a munkám a szenvedélyem. A családommal töltött idő kivételével gyakorlatilag az összes ébren töltött percben valamiféle időgazdálkodási vagy hatékonysági kérdésen gondolkodom, megoldásokat keresek, módszereket találok ki, vagy éppen a tudásomat bővítem könyvek, kutatások, képzések segítéségével. A fejemben folyamatosan kavarognak a témába vágó kérdések és válaszok, ötletek és információk. Időnként – általában amikor a legkevésbé számítok rá – összetalálkozik ebben a zsongásban két látszólag távoli gondolat, és rájövök, hogy milyen jól összeillenek. Nyilván nem véletlen, hogy ezek a kombinációk mindig olyan problémára adnak megoldást, amellyel aktuálisan éppen dolgom van – személyesen vagy az ügyfeleim által…

Szeretem ezeket a hibrid megoldásokat, mert egyszerűek és kreatívak; írtam már arról, hogyan használom a Pareto-elvet – avagy a 80/20-as szabályt, hogyan oldom meg a problémáimat pár jól irányzott kérdéssel, illetve hogyan állítottam vissza az egyensúlyt az életemben néhány egyszerű matematikai reláció segítségével. Ezúttal több, egymástól többé-kevésbé független rágódásom találkozott össze egy régi olvasmányélményemmel…

Gary Keller The One Thing című könyvét 2013-ban, a megjelenés évében olvastam (azóta sem jelent meg magyarul). Keller egy meglehetősen (cél)tudatos szemléletet villant fel: szerinte meg kell fogalmaznunk az egyetlen (innen a könyv címe) célt, amely iránt dolgozunk, és minden egyes percben meg kell találnunk azt az egyetlen teendőt, amely az adott pillanatban a legjobb választás a célunk eléréséért folytatott küzdelemben. Keller szerint ha konzekvensen alkalmazzuk ezt a módszert, akkor elérjük a vágyott célt – legalábbis azt az egyetlent, mert a többire ugyebár nemet mondtunk.

Nem mennék el a könyvkritika műfaja felé, de a könyv számomra több okból is csalódást okozott, elsősorban az enyémnél lényegesen radikálisabb szemlélete miatt. Bár nagyon motiváló ez az elgondolás, nem tartom életszerűnek; nem tudom (és nem is akarom) elképzelni azt az életet, amikor toronyiránt, jobbra-balra nem tekintve, mindenen áttörtetve haladok a célomért (vagy buzdítok erre valaki mást). Ez nem én vagyok, és az emberek többsége nem ilyen. Így a könyv – bár vannak benne jó gondolatok – a feledés homályába merült.

Gyors váltás: napjainkban. Napjainkban épp millió dilemmával küzdök (ki nem…), szanaszét cincálnak a kötelezettségek (kit nem…), kicsit úgy érzem, összecsapnak a fejem fölött a hullámok (kinek nem…). És akkor ebben a káoszban hirtelen elém ugrik a szó: EGYETLEN. És érzem, ez lesz a válasz. Ismét előveszem Keller könyvét, átlapozom, és bár továbbra is azt érzem, ez nem az én utam, az eszközt, az EGYETLEN gondolatát most mégis magaménak érzem. Elkezdem végiggondolni az aktuális nehézségeimet, és láss csodát: az EGYETLEN mindegyiken segít.

Célok

Bár nem hiszek abban, hogy egyetlen cél, illetve az érte folytatott küzdelem bármilyen szempontból is kielégítő lenne, bizony be kell látni, hogy vannak olyan időszakok, amikor lehetetlen minden fontos életterületen fejlődni, haladni. Egy-egy terheltebb helyzetben érdemes leülni, és átgondolni, hogy – látván azt, hogy most nincs mód a szerteágazó figyelemre – jelenleg mi a legfontosabb; mi az EGYETLEN cél, amelyért dolgozol, küzdesz. Természetesen egy ilyen döntés egyben azt is jelenti, hogy aktuálisan minden másra nemet mondasz, azaz borul az egyensúly, elmaradásaid halmozódhatnak fel stb. Éppen ezért kihangsúlyozom: az “EGYETLEN” módszere szerintem nem egy életszervezési, hanem egy válságkezelési eszköz, amelyet rövid ideig érdemes csak használni.

Prioritások

Rengeteg klasszikus időgazdálkodási trükk rímel az EGYETLEN elgondolásra. Tudjuk, hogy érdemes megfogalmazni a nap három legfontosabb teendőjét, és azzal is tisztában vagyunk, hogy a teendőket érdemes prioritásuk szerint sorba rendezni (vagy legalábbis jelölni). Innen már csak egy lépés, hogy egy húzósabb időszakban kimondjam: ma ez az egyetlen feladat az, ami számomra valóban fontos, és amiért mindent meg fogok tenni, a többi mehet a levesbe. Brutális nemet mondással jár? Igen. Következményei lehetnek? Igen. Ám ahogy mondtam: az “EGYETLEN” módszerrel válságban dolgozunk. Amikor összecsapnak a fejed fölött a hullámok, már az hatalmas fegyvertény, ha egyetlen teendődnek a végére tudsz járni, s ha azt okosan választod meg, akkor a következmények vagy éppen az óhatatlanul jelentkező lelkiismeretfurdalás is enyhébb lesz.

Döntéshozás

Nem tudom, te hogy vagy vele, de számomra a felnőtt élet egyik legnagyobb arconverő felismerése az volt, hogy iszonyú sok döntési helyzetet kell lekezelnem. Persze a zöme aprócska, napi szintű döntés, de elmondhatom (és valószínűleg te is), hogy amióta a magam lábára álltam, gyakorlatilag nem volt olyan időszak az életemben, amikor ne kellett volna egyszerre több közepes vagy akár nagy dologban is döntenem. Márpedig dönteni elképesztően energiaigényes és fárasztó dolog, ami egy amúgy is megterhelőbb időszakban különösen fájdalmas. Az EGYETLEN módszer csőlátása azonban itt is segíthet.

Történetesen úgy adódott, hogy a viszonylagos káosz közepette több megkeresés és felkérés között/felett kellene vacillálnom. Ez jelenleg számomra sok, lényegesen jobban leterhel, mint amit jelenleg megengedhetek magamnak. Így kiválasztottam azt az egyetlen dilemmát, amellyel úgy gondolom, most kell és érdemes foglalkoznom, a többit elnapoltam vagy nemet mondtam rá. Maga a dilemma megoldása is rímel az EGYETLEN elgondolásra: mivel nem volt időm és energiám hosszas döntési procedúrába bonyolódni, kiválasztottam azt az EGYETLEN szempontot, amely számomra a legfontosabb, és annak mentén hoztam meg a döntésemet. Lehet, hogy végül rossz döntésnek bizonyul, ám most ennyi fért bele. De miért bizonyulna rossznak? Hiszen a legfontosabb szempont szerint döntöttem! Nem mondom, hogy mostantól ezt a döntési algoritmust fogom használni, de bizony válsághelyzetben jól jött.

Kapcsolatok

Ezen nincs mit túlragozni. A zsúfoltabb, nehezebb vagy érzelmileg túlfűtöttebb időszakokat gyakran megsínylik az emberi kapcsolataink. Nincs idő, kedv vagy türelem a gyerekekre, a párkapcsolatra, a barátokra vagy a tágabb családra. Ez teljesen érthető, és emiatt önmagunkat ostorozni nem szabad. Közben azonban vágyunk rájuk, adnánk magunkból, és szeretnénk is kapni a szeretteink öleléséből és energiájából.

Nekem három kérdés segít ezekben az időszakokban: Mi az az egyetlen dolog, amit ma mindenképpen szeretnék csinálni a gyerekekkel? Mi az az egyetlen dolog, amit ma mindenképp szeretnék csinálni a férjemmel? (Ennek van egy b. variánsa: Mi az az egyetlen dolog, amiről ma mindenképp szeretnék beszélni a férjemmel? Kommunikáció!) Ki az az egyetlen barát, akivel a húzós időszak ellenére is rendszeresen szeretném tartani a kapcsolatot? Utóbbi kérdés számomra könnyű, mert introvertált vagyok, tehát nem ráz meg, ha beszűkülnek időszakosan a baráti kapcsolataim, mégis úgy érzem, rengeteget számít, ha van valaki, akinek el lehet sírni a bánatot, ki lehet panaszkodni a panaszkodnivalót…

Változások

Válsághelyzetekben buknak ki leggyakrabban azok a dolgok, amelyeken változtatni kell. Sőt, ezek gyakran csőstől jönnek. De ha nincs épp akut helyzet, akkor is igaz, hogy mindig fel tudunk sorolni jó pár dolgot, amin változtatni akarunk. Ám a sok változás egyszerre nem szokott működni – “sokat akar a szarka” effektus. Megintcsak jön a kérdés: mi az az EGYETLEN változás, amely a legnagyobb eredménnyel járna a jelenlegi helyzetben?

Egy (nem kimondottan válsághelyzetre vonatkozó) példa: rendszeresen követem a különféle életmódbeli szokásaimat, azaz hogy mennyi vizet iszom, mennyi zöldséget-gyümölcsöt eszem, mennyit mozgok és mennyit alszom. Mivel mindegyikben bukdácsolok, számomra fontos, hogy lássam, mennyi az annyi. Minden hónapban ránézek az appra, ahol látom, melyik területen voltam a leggyengébb, és következő hónapban erre az egyetlen szokásra fókuszálok. Ismerem már magam, tudom, hogy mind a négyre nem tudok koncentrálni, így pedig sikerül némi egyensúlyt vinnem a rendszerbe…

Gondok és aggodalmak

Nem elég, hogy épp benne vagy a pácban, meg kell küzdened egy szerencsétlen élethelyzettel vagy munkahelyi szituációval, még van fél tucat másik gondod és aggódnivalód. Azt nem mondom, hogy ne aggódj, ne töprengj – tapasztalatból tudom, hogy ez nem így működik. Ám az is saját tapasztalat, hogy meg lehet tanulni egyetlen dolog felett aggódni, a többi automatikusan a háttérbe szorul. Azaz találd meg azt az EGYETLEN aggodalmat vagy gondot, amely valóban releváns (vagy a leginkább az), és koncentrálj arra.

Kontraproduktívnak tűnhet ráfókuszálni egy konkrét aggodalomra, de én úgy vettem észre (szigorúan magánemberként, hiszen nem vagyok pszichológus), hogy a többi probléma elhalkításával némileg erőre kapok, és könnyebben küzdök meg az egyetlen megmaradt idegeskedni- vagy aggódnivalóval. Természetesen később meg kell majd küzdenem a többivel is, de az adott kutyaszorítóban nagy könnyebbség csak egyetlen gonddal foglalkozni.

+1 Elég jó vagyok-e?

Kakukktojás, mert nem válsághelyzethez kapcsolódik, de ide tartozónak érzem. Olyan korban élünk, amikor minden megkérdőjeleződik; ezerféleképpen mérjük le vagy mondjuk ki a sikert, amelyet épp emiatt lehetetlen elérni. A tökéletességre törekednénk, ám ez lehetetlen, mi mégis őrlődünk. Elég jó anya vagyok? Elég jó feleség vagyok? Elég jó szakember vagyok? Elég jó vagyok? Elég vagyok?

Ezek az önmarcangoló kérdések engem sem kerülnek el, így nagyon megkönnyebbültem, amikor – még évekkel ezelőtt – először ráéreztem a válaszra, ami az elég jó kérdéseim mindegyikét kioltja. Akkoriban (és persze mind a mai napig) rendre visszatérő dilemmám, hogy jó anya vagyok-e. Hiszen… és itt jönnek az apró-cseprő, néha nagyobb anyai “bűneim”, szerencsétlenkedéseim, túlkapásaim. Egy különösen rágódós éjszakán felmerült bennem a kérdés: mi az EGYETLEN ismérve a “jóanyaságnak”? Én úgy gondolom, a feltétlen szeretet. S bár mai napig nem vagyok tökéletes, de a feltétlen szeretetem a gyerekeim iránt megdönthetetlen, így mára elfogadom, hogy elég jó anyukájuk vagyok. A gondolatmenet szabadon folytatható mindenféle kétségekre…

Az EGYETLEN nem csodaszer. Nem fog mindig, minden helyzetben megoldást nyújtani. Ám egy olyan eszköz lehet a tarsolyodban, ami az aktuális káoszodban segíthet rendet teremteni. Míg hosszú távon komoly mellékhatásokkal járhat (egyensúlyok megborulása, kötelezettségek elhanyagolása, szűklátókörűség), addig nehezebb, zajosabb, kétkedősebb időszakokban hozzásegíthet ahhoz, hogy az egyszerűbb utat, az EGYETLENt választva levegőhöz juss, megnyugodj, s ezáltal tisztábban lásd a következő lépéseket.