Hogyan lesz a lelkesedésből kiégés

Füzes Nóra | pszichológus, junior tanácsadó

Füzes Nóra | pszichológus, junior tanácsadó

Bár a mindennapjainkban egyre ismertebb és elterjedtebb fogalom a kiégés, vagy burn out- szindróma, mégis nagyon sok félreértés övezi. Ennek egyik legfőbb oka, hogy számos hasonló fogalom keveredik köré, mint például a stressz, a depresszió vagy az elégedetlenség. Bár ezek a társfogalmak tényleg rokontulajdonságokat mutatnak a kiégéssel és sokszor valóban együtt is járnak, mégsem fedik teljes egészében a kiégés komplexitását.

Mit nevezünk kiégésnek?

A burn out- szindróma egy olyan összetett testi, lelki és szociális területen is megmutatkozó jelenség, amely a hosszú távú stressz hatására alakul ki és a stresszel való nem megfelelő megküzdési mód miatt marad fenn, majd teszi feszültséggel, olykor veszteségekkel telivé az életet.

Hogyan alakul ki, és hogyan vehetjük észre az intő jeleket?

Az első fázisban a munkáját szerető, olykor inkább idealizáló személy számára a saját határok teljesen kitolódnak. Külső szemmel ez akár érthetetlen vagy ijesztő is lehet, mert a személy szinte mániákusan csak az adott tevékenységgel foglalkozik, miközben elhanyagolja lelki és testi jóllétét, valamint kiszorítja fontos emberi kapcsolatait. Ha figyelmeztetik az illetőt, az sokszor dühöt és ellenállást válthat ki, hiszen “Nem tehetek róla, muszáj csinálnom, mert…”. Azonban egy pillanatra érdemes elgondolkodni azon, hogy, vajon tényleg muszáj így csinálni? Nincs esetleg valamilyen alternatíva, amellyel magamra is és a környezetemre is jobb hatással lehetnék, de a munka is készen lenne?

A második fázis a realizálás. “Nem oké, hogy ennyit dolgozom.”. Itt már csökken a tevékenység iránti rajongás és nő a negatív érzelmek halmaza, mint például beszorítottság érzés, elégedetlenség vagy düh.

A harmadik és negyedik fázisban, amelyekben nagy fokú energiavesztés jelentkezik, az illető már nem élvezi, amit csinál. Napi szinten kialvatlan, fáradt, elégedetlen, olykor dekoncentrált és gyakran megjelennek agresszív indulatok is, amelyek már a környezet számára is fokozottabb megterhelést jelentenek. Gyakori ebben az időszakban a “csendes puffogás”, amely akár vészcsengő is lehet egy olyan szakaszban, ahol még szakember vagy egy támogató közeg segítségével könnyebben lehet segíteni.

Az apatikus ötödik fázisban generalizálódik a kiégés. Állandósul és minden életterületre kiterjed a probléma. Ez lényegében a senki földje, mert a reményvesztettség és az inkompetencia érzési elárasztják az embert. Itt már elszórtan jelennek csak meg pozitív, örömteli érzések és ha nem vigyázunk, gyorsan a hatodik fázisban találhatjuk magunkat, amely nem más, mint a depresszió szakasza.

Milyen tényezők segíthetik a kiégés kialakulását, és mit tehetünk ellene?

A kiégés először Helfer- szindrómaként került be a segítő szakmák területére, ám a kutatók csakhamar rájöttek, hogy szinte bármiben ki tud égni egy ember, ami, mai szóval élve, túltolható. Szeretnénk azt hinni, hogy a gyenge emberek gyorsabban égnek ki és valóban vannak bizonyos személyiségjegyek (elutasítástól és kritikától való félelem, elismerés iránti vágy stb.), illetve környezeti vagy múltbeli tényezők (kezeletlen konfliktusok, múltbeli negatív tapasztalatok), amelyek hajlamosítanak a kiégésre. Mégis azt kell mondanunk, hogy bárki kiéghet, ha elég nagy és elég tartós a terhelés, miközben nincsenek a tarsolyban megfelelő eszközök a nehézségekkel való megküzdésre. További okként fennállhat a visszajelzés hiánya, az akadályoztatottság, a túl nagy mértékű érzelmi bevonódottság, a megoldatlan konfliktusok és a rugalmatlanság. 

A kiégés mértékének felmérésére és kezelésére egyre több munka- és tudományterület keresi a lehetőségeket, hiszen a személyes burn out nem csak az egyénre káros, hanem a környezetre is, valamint a sokszor anyagiakban is mérhető hatékonyságra, így különösen fontos lenne a szindrómáról való tiszta kommunikáció és párbeszéd.

Forrás: 

Elisabeth Lukas (2018). Mondj búcsút a kiégésnek! Elkötelezetten, bátran és káros stressz nélkül élni. Ursus Libris, Budapest